Tegnap este az álmaim szertefoszlottak, szép csendben meghalt bennem minden. A lelkem néha fájdalmában felzokog, a szívem apró darabkája még halkacskán dobog. 

Ez olyan érzés, mintha valaki a nyakamat szorítaná, s már csak az utolsó lélegzetvételek vannak hátra...

Mosoly legyen az ajkadon, ha vérzik is a szíved, ne lásson át a fájdalmon a kíváncsi tömeg. Ne lássa meg soha senki, ne tudják meg az emberek, hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet.

Az emberek zöme azt hiszi, hogy varázsütésre megoldódnak a gondok. Ilyenkor elfelejtik, hogy mennyi időt töltöttek lenn, és nem lehet egyik pillanatról a másikra felkerülni a napfényre.